A Herendi Porcelánmanufaktúra alapítója.

Az alapítónak kijáró tisztelettel emlékezünk Stingl Vincére.

Az okleveles kutatások bebizonyították, hogy a Sopronban született Stingl Vince, aki a finomkerámia-ipar fortélyait Bécsben tanulta ki, 1814-től Pápán kártya- és edényfestőként működött, majd öt év múlva a tatai kőedénygyár műszaki vezetője lett.

Stingl Vince 1825-ben tűnt föl Herenden. Felvetődik a kérdés, hogy Stingl miért éppen Herenden kísérletezett? A magyarázat egyszerű. A Bakony hegységnek ez a része fában gazdag, ami a tüzelőanyag ellátását biztosította, a bakonyi patakokon lévő malmok, masszamalmokként is működhettek. A kézművesiparban, így a fazekas mesterségben meghonosodott hagyományok a szakképzett munkaerőt biztosították, míg az itt megtalálható agyagásványok a kőedény gyártását tették lehetővé. Csupán a porcelán alapanyagát kellett messzi földről hozni a minőségi porcelán előállításához. Stingl kis vagyonát hamar felemésztették a csekély eredménnyel járó kísérletek.

A tőkehiány, az állandó kölcsönfelvételek, a magas szállítási és anyagbeszerzési gondok is állandó problémát okoztak. A veszprémi püspök és több magánszemély mellett 1839-ben Fischer Mór is feltűnt a hitelezők között, majd rövidesen tőkéstárssá vált.

A viszonylag jómódú és jó kapcsolatokkal rendelkező vállalkozó 1840. július 28-án a gyár tulajdonosa lett. Kudarcai után Stingl csak egy évig maradt Herenden. Először Pápára költözött, 1847-ben gróf Zichy Domokos veszprémi püspök kőedénygyárának gondnoka lett Városlődön. (Városlőd Herenddel határos falu.) 1847 nyarától Stingl Vince neve végleg eltűnt a magyar kerámia történetéből, ám Herend büszke hagyományaira és művészeire, s nem feledi alapítóját.

A Herendi Porcelánmanufaktúra felvirágoztatója.

Herend virágkorát élte Fischer Mór vezetése alatt.

Fischer Mór, miután Stingl Vincétől átvette az irányítást valóban mindent megtett azért, hogy nemzetközi mércével mérve is kiváló minőségű porcelánt állítsanak elő.

A múlt század negyvenes éveiben Herenden készült, főleg használati tárgyakon még érződött a neobarokk ízlésvilágú cseh porcelánok hatása. Később már nem találunk hasonló egyszerű formát és dekort, Fischer ugyanis igényesebb termelésre tért át, hogy a bécsi és cseh gyárak versenyében életképes legyen.

Az első igazi elismerést Fischer Mór munkásságának az 1842-es Első Magyar Iparmű Kiállítás hozta meg. Kossuth Lajos a bronzérem átadásakor a kiállított Herendi termékeket úgy méltatta, mint amelyek egy hercegi asztal igényeinek is megfelelnek. Egy évvel később Herend aranyérmet kapott.

A tulajdonos munkakedvét még a manufaktúrának felbecsülhetetlen károkat okozó 1843-as tűzvész sem tudta megtörni. A válságos helyzetben is megmutatkoztak egyéniségének fő vonásai: kitartás, nagyvonalúság, igényesség. A tulajdonos felismerve, hogy a minőséget kell előtérbe helyezni, és ezzel az áttéréssel a pazar formavilágra és díszítési módra, Herend megtette az első lépést világhódító útján. A technikai és művészeti törekvések nemzetközi elismerését a világkiállítások 1851 ben elkezdődött sorozata hozta meg. A londoni Crystal Palace-ban a Herendi termékek első osztályú érmet kaptak. Itt rendelt Viktória királynő egy kínai hatásra született lepkés-virágos mintájú készletet, amely Viktória néven a legkedveltebb Herendi-minták közé tartozik mind a mai napig. Prominens megrendelések, és ajándékok sora jelezte az arisztokrácia elismerését a Herendi porcelán iránt: herendivel teríttetett Ferenc József, herendivel rendezte be feleségének Erzsébet királynénak Gödöllői kastélyát, Fischer Mór herendivel köszöntötte Alexander von Humboldt német természettudóst születésnapján, de említhetjük Eugénia francia császárnét, II. Sándor orosz cárt, a perzsa sahot, gróf Apponyi Rudolfot, gróf Esterházy Pált, vagy épp a Rothschild bárókat. Elismerések sokaságát gyűjtötte be a gyár, melyek közül kiemelkedik a Ferenc József Lovagrend kitüntető cím, a francia Becsületrend tiszti keresztje, a nemesi cím, minekután a tulajdonos a Farkasházy előnevet használja.

Farkasházy Fischer Mór 1876-ban vonult vissza Tatára. A cég irányítását fiai vették át. Herendi munkássága utat mutatott, és kijelölte azt az irányt, melyet a 21. században is követ a Herendi Porcelánmanufaktúra.

Fischer Mór fiai irányítják a gyárat 1876-1884 között.

A Manufaktúrát felvirágoztató Fischer Mór, visszavonulása után - a már addig is a gyár életében tevékenyen részt vevő - fiainak adta át a cég vezetését.

Döntését nagyban befolyásolta a bécsi tőzsdekrachot követő világválság, és ennek következményeként az igényelt államkölcsönök elutasítása. A Fischer-fiúk - akik közül apjuk mellett Leó és Sámuel a kereskedelemmel, Dezső és Zsigmond a gazdasági ügyekkel foglalkozott, Géza a kemencék és a glazúrok szakértője volt, Vilmos és Béla pedig a festészetben segédkeztek - Sámuel vezetésével szervezték át a manufaktúrát és a kézzel festett, művészi porcelántárgyak helyett a kevés költséggel járó, egyszerű termékek gyártására tértek át. Kockázatot vállaltak, mert a történelem és a gazdasági helyzet erre kényszeríttette őket.

A várt eredmény azonban elmaradt, és így kénytelenek voltak ráébredni, hogy édesapjuk koncepcióját szükséges folytatniuk. 1879-ben Székesfehérváron országos ipari kiállítást rendeztek, ahol Farkasházy Fischer Mór tatai alkotóként, fia Sámuel a herendi gyárat képviselve magyar királyi udvari porcelánszállítóként jelent meg. Mór másik fia Vilmos, pedig kolozsvári porcelánfestőként szerepelt. Sámuel aranyérmet nyert, ahogy a világkiállításokon is (1876 Philadelphia, 1883 Amszterdam), de a siker nagyrészt édesapja idejében készült porcelántárgyaknak volt köszönhető. A fiúk kettős igyekezete hamar kudarcba fulladt. Hiába törekedtek apjuk nyomdokain haladva a művészi porcelán előállítására, kevés újításuk volt; a tömegtermelés területén pedig nem tudtak versenyre kelni az olcsó cseh porcelánokkal. A folyamatos hanyatlásból a különböző kölcsönök és segélyek sem jelentettek kiutat, így kénytelenek voltak apjuk örökségét - a Herendi Porcelánmanufaktúrát - megvételre felajánlani az államnak. Hosszas előtárgyalásokat folytattak, hogy Sámuel továbbra is igazgató maradjon, és Géza is a cégnél tevékenykedhessen, de egyikük sem maradhatott. 1884-ben eladták az államnak, és Tatára költöztek, ahol átvették apjuk 1880-ban bekövetkezett halála óta Dezső testvérük által vezetett üzemet; apjuk újabb örökségét, melyet "Fischer Mór fiai Porcelángyár" néven működtettek tovább.

Életük részévé vált Herend, a Herendi-stílusirányzatok, forma- és dekorkincsek, így attól soha nem tudtak elszakadni.

A régi hírnév felvirágoztatója.

Farkasházy Jenő, hűen a családi hagyományokhoz újra felvirágoztatta a gyárat.

A Herendi Porcelángyárat 1896-ban a kormány Farkasházy Fischer Jenőnek, Fischer Mór unokájának ajánlotta föl megvételre. Farkasházy Jenő - aki maga is képzett keramikus és kerámiatörténész volt - felismerte, hogy nagyapja szellemi örökségeként, és mivel Herenden a szükséges nyersanyagok közül csak az égetéshez szükséges fa található meg, minőségi luxusporcelánt kell gyártani. Fontosnak tartotta az utánpótlás nevelését is. Erőfeszítései nyomán 1897-ben megindult Herenden a szakoktatás.

Az 1900-as Párizsi Világkiállításon Herend régi hírnevéhez méltóan szerepelt, a kor stílusirányzatainak megfelelő, ám mégis egyedien herendi tárgyaival.

1901-ben a Szentpétervári Világkiállításon az egész Osztrák-Magyar Monarchiából három gyár nyert kitüntetést: Herend, a pécsi Zsolnay és az Apátfalvi kőedénygyár. Herend aranyérmet kapott.

Farkasházy Jenőt, aki 900 rubel értékű kiállítási tárgyat ajánlott fel a beteg és szegény orosz gyerekek javára, a Szent Sztanyiszláv-érdemrend III. fokozatával tüntették ki. Az 1911-es Torinói Világkiállításon újabb aranyérem került a gyár birtokába.

A történelmi és társadalmi helyzet folyamatosan nehézségek elé állították a gyárost. Az első világháború különösen érzékenyen érintette a gyárat. 1916-tól 1920 januárjáig csak a meglévő kész fehérárut festették, égetés nem történt.

Farkasházy 1923-ban a gyárat részvénytársasággá alakította át, a részvények 50% át megtartotta magának, és művészeti vezérigazgatóként vezette tovább. Ekkor két év alatt új munkás lakótelepet létesítettek, további szakembereket szerződtettek Herendre, s megélénkült a szakoktatás is.

A belső gazdasági gondokon csak az export segítségével sikerült némiképp úrrá lenni. A nehéz gazdasági helyzet, a sorozatos problémák sem törték meg Farkasházy alkotókedvét. Sokszor a műszaki és kereskedelmi érdekek háttérbe szorításával folytatta művészi terveinek kidolgozását. Az ehhez felhasznált szakirodalom jelentős része ma is megtalálható a Herendi Porcelánmanufaktúra könyvtárában. Halála évében, az életmű végső elismeréseként a herendi gyárat a Philadelphiai Világkiállításon újra aranyéremmel tüntették ki. A művész-gyáros fáradhatatlanul nagyapja szellemi örökében tevékenykedett, és újításai, forma-, dekor- és legfőképp mázújításai innovatívak és meghatározók voltak.

A legendás festő.

Freund István, mindenki "Steffi bácsija" tősgyökeres herendi. 1909. június 9-én született. Édesapja is festő volt Herenden, így a szakmát volt honnan ellesnie, és tapasztalni annak szépségeit. Mivel édesapja korán meghalt, a három gyermeket édesanyjuk nehéz körülmények között, egyedül nevelte. Steffi bácsi a Farkasházy Jenő vezette Herendi Porcelángyárba 1923. május 10-én lépett be tanoncként. Négy év tanulás után, 1927 augusztusában lett előbb festőinas, majd segédfestő, aztán festő és oktató. Még nem voltak szakosodott (figura, dísztárgy, készlet) festők; mindenki azt festette, amire éppen a leginkább szükség volt, így viszont az ügyesebbek szinte univerzális tudással rendelkeztek. Később a festés és oktatás mellett több más posztot is betöltött: volt mintázó, írnok, sőt minőségfelelős is.

Festőként sok SP (különleges) terméket festett. Ezen különleges, gyakran limitált darabszámban készült remekművek igazi kihívások a legjobbak számára is. Tudását és festőtehetségét évtizedeken keresztül kamatoztatta a szakmunkásképzés területén.

Még nyugdíjasként is, egészen 1993-ig bejárt dolgozni, és tanította a herendi festőket. Így tehát összesen 70 (!) évet töltött el a Manufaktúra falai között. Kevés ember mondhatja el ezt magáról! Végtelen türelme, nagy szaktudása, emberi tartása révén méltán vált megszámlálhatatlan tanulója, munkatársa példaképévé.

80. születésnapját, mint nyugdíjas festő, a munkaasztal mellett ünnepelte.

A Herendi Porcelánmanufaktúra fennállásának 100 éves kiállításán készült fotón éppen Horthy Miklósnak mutatja be egy festményét; az ötvenes években Rákosi Mátyásnéval is együtt dolgozott, és jól ismerte Kovács Margitot is, a világhírű keramikus művésznőt.

Szabad idejében festegetett, kosarakat font fűzfából, fafaragásokat készített, és angolul tanult.

Mindenki Steffi bácsija testesítette meg személyesen a szó legeslegszorosabb értelmében az évszázados tudást, és ő a kézműves hagyományok emlékezete. Freund István 100 évet élt.

Nehézségeken felülemelkedve.

Gulden Gyula vezetése alatt modernizáció, új szemlélet alakult ki Herenden.

Gulden Gyula és édesapja a gyár részvényeinek jelentős mennyiségét birtokolta. Szerepe meghatározó gyár fejlődésében. A harmincas évek elején a cégvezetésben a termelés szempontjából jelentős változás történt. 1929-ben Telcs Ede szobrászművészt művészeti tanácsadóként, Fischer Emilt pedig műszaki tanácsadóként alkalmazták.

Szórványosan ugyan már Fischer Mór idejében is készültek figurák, de az igazi áttörés ekkor történt. Telcs Ede irányítása alatt figurák sora született meg. Ezek egyes esetben híres szobrok kicsinyített másolatai, más esetben teljesen önálló alkotások voltak. A harmincas években már 150 madár és 200 egyéb állatfigurája készült a gyárban.

Ennek az időszaknak az alkotásai közé tartozik Lux Elek Matyó Madonnája és Ludas Matyija, Ligeti Miklós Dérynéje, Telcs Ede Hüvelyk Matyija, Bory Jenő Szolimán szultánja és Magyar nemese. Ekkor készültek a finom vonalú herendi-aktszobrok, és a sport ihlette kisplasztikák zöme is. Megjelentek a híres zeneszerzők - Bach, Haydn, Liszt mellszobrai. A gyár művészi hírneve is tovább erősödött. 1935-ben a Brüsszeli Világkiállításon Herend újra Grand Prix-t nyert. Lipót belga király megvásárolta a híres fácános készletet. Edward walesi, későbbi windsori herceg több ízben is jelentős vásárlóként jelent meg. A tallini magyar iparművészeti kiállítás után az észt államfő új palotája berendezésére Herendi porcelánt vásárolt.

1937-ben, a Párizsi Világkiállításon közel 1500 darab herendi porcelánt szemlélhettek meg a látogatók. Julianna holland trónörökös nő esküvőjére Horthy Miklós kormányzó 25 darab Herendi szobrot küldött nászajándékba. Az 1939-es New Yorki Világkiállításon elért sikerek újabb, mind a mai napig élő piacot nyitottak meg a gyár előtt. 1940-ben a milánói VII. Triennaléról Herend elhozta a Diplome d Onoré t.

A második világháború Herendet piacai nagy részétől elszakította. Ebben a válságos helyzetben Gulden Gyula elvállalta a Portugál Konzulátus vezetését, és így a gyár termékei a semleges Portugálián keresztül juthattak ki a világpiacra. A legfőbb vásárlók: Németország, Svájc, Portugália, Szlovákia, Olaszország és Belgium.

A háború után Gulden Gyula elhagyta Magyarországot. Az 1956-os forradalom napjaiban rövid közlemény tudatta a manufaktúra dolgozóival, hogy Gulden Gyula, a gyár volt igazgatója Amerikában elhunyt. Objektíven szemlélve a múltat megállapítható: általa és vele a manufaktúra nehéz külső körülmények és a világháború ellenére is prosperáló vállalat maradt, melyben az ő szerepe elévülhetetlen.

Az állatszobrok megálmodója.

Erdélyi tervezőművész.

Ezer szállal kötődött Herendhez, itt élte le élete nagyobbik és szebbik felét, itt alapított családot, itt ismerkedett meg a porcelánnal, ami meghatározta egész további sorsát.

1915-ben született Erdélyországban, a Kis-Küküllő partján, Erzsébetvárosban. Gyönyörűséges tájon, hegyek között, ahol ember és természet egy és elválaszthatatlan. Családjában a gyerekek számára a legnagyobb kincset az üres papírdarabok, és a kis ceruzacsonk jelentették. Mindenki rajzolt és festett. A legkisebb fiú istenáldotta tehetségét talán festőinas korában mestere értékelte először, aki vele kevertette ki a "legszebb szürkét". Bátyjával együtt festettek, templomot restauráltak, faragtak, tervezték a jövőt, ami nem az ő elképzelései szerint alakult.

1941-ben Herendre küldték azzal a nem titkolt szándékkal, hogy tapasztalatait majd a kolozsvári porcelángyárban hasznosítják.

A herendiek megszerették és elfogadták, ő pedig a bakonyi hegyeket látta egyre jobban hasonlatosnak szeretett erdélyi hegyeihez. A porcelán, mint anyag és műfaj is ismeretlen volt a számára, hiszen álmaiban mindig nagy formátumú, köztéri szobrok szerepeltek, csodás márványtömbök, kövek.

A feladat, ma azt mondjuk kihívás, óriási volt, éppen neki találták ki, búfelejtőként vagy lehetőségként. Megtanulta a porcelángyártás minden lépését a saját örömére, a maga szorgalmából és akaratából, végig azon a bizonyos létrán fokról-fokra. Közben öreg mesterek szeretetét, támogatását élvezte, sok szakmai titkot raktározva el.

Az első sikeres szobrok: a Toldi, a Csikós (Ki a legény Hortobágyon?) a dicsőségért is, de a megélhetésért is fontosak voltak számára. Később, amikor már tehette, órákat, napokat töltött egy-egy állatkerti ketrec előtt, figyelve kedvencei minden mozdulatát, vagy éppen a lakásukban látott vendégül modellként gyíkot, sast.

Képes volt megtanítani a kutyát együtt élni a galambbal, a macskát a nyúllal. A katicabogár, a madarak, a gyönyörű lovak, a levelibéka, a gyík, mindannyian kedvesek és szépek voltak neki. Ember és állat értik egymás nyelvét, mert nemcsak a szemével, a kezével, de a szívével is látta, mintázta őket Tóth János, az állatok megelevenítője, Herend legsikeresebb állatfiguráinak tervezője.

"Berci bácsi".

Egy mester, kit a porcelánvárosban csak "Berci bácsiként" ismertek - és ami fontosabb fiatalabb korában is így ismert mindenki.

Ez a titulus akkoriban korának még nem szólhatott, viszont szakmai tudása, embersége, segítőkészsége miatt fiatalok és idősebbek egyaránt ezen a néven szólították.

1929-ben született egy Herendhez közel fekvő faluban, Városlődön.

1943-ban érkezett Herendre, tíz nap próbaidőt kapott, és mivel megfelelt, beállhatott tanoncnak. Úgy tűnik, akkori tanítómestere, Bachstädt János bácsi látott benne tehetséget a festéshez.

Napi nyolc órát a festőműhelyben töltött, egy héten három délután munka után pedig elméletet tanult az iskolában. A mai festőképzőben még mindig használják azokat a rajzos elemeket, amikkel ő is küszködött. A gyakorlati oktatás nagyon bőséges és gazdag volt. Az alapfogások után a Viktória-minta festését tanulta meg, majd az egyszerűbb virágminták következtek, ezt a Rothschild, és különböző gyümölcsminták gyakorlásával folytatta. Négy év képzés után, 1947-ben nyolc társával együtt mestervizsgát tett.

A gyár családias volt, összesen háromszázan lehettek akkoriban. Körülbelül hetvenen festették a porcelánt. A második világháború idején mintegy három hónapig zárva volt a gyár, de a háború után hamar újraindult a termelés.

1960-ban felfigyeltek rá akkori főnökei, és művezető lett. Mivel a jó minőség már akkor is egyre fontosabb szerepet játszott, a gyártásközi minőségellenőrzés volt a legfontosabb feladata. A festéklabor létrehozásában is ő tette meg az első lépéseket. A dekorégetés technológiájának rendbetétele után feladatul kapta a különleges minták kifejlesztésének felügyeletét.

Többször volt kiváló dolgozó, egy ízben állami szintű kitüntetésben is részesült. Már nyugdíjasként vehette át a Manufaktúra Életút-díját, 2001 pedig megkapta a manufaktúra 175 éves alapítási évfordulójának tiszteletére létrehozott Jubileumi díjat. A manufaktúra életét ma is ismeri és figyeli.

A manufaktúra olyan mestere, akit tisztelettel emlegetnek fiatalabb, ma is aktív kollégái, aki tiszteli a herendi hagyományokat és szép életpályát mondhat magáénak.

Az elmúlt évtizedek egyik legsikeresebb herendi figura-sorozatának tervezője.

Kossuth-díjas keramikusművész, a Magyar Iparművészeti Főiskola egykori rektora.

Schrammel Imre 1957-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola porcelán tanszakán, Borsos Miklós tanítványaként. 1958 óta oktat a főiskolán.

1959-62-ig a Hollóházi Porcelángyár művészeti tanácsadója volt.

1969-ben meghatározó szerepe volt az első siklósi Kerámia Szimpozion megvalósulásában.

1990 óta egyetemi tanár. Részt vett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Képzőművészeti Mesterképző Intézetének a létrehozásában, melynek 1991 óta professzora.

1993-99 között rektorként irányította a Magyar Iparművészeti Főiskolát.

1996-tól volt a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. művészeti tanácsadója.

A Kecskemét Group (az első nemzetközi keramikus művészcsoport) tagja (1980), alapító tagja a Magyar Művészeti Akadémiának (1991) és a TERRA csoportnak(1991).

Herend Stúdió tagjaként évtizedekig tevékenykedett Herenden.

A Herendi Porcelángyárban tanult porcelánfestést. 1969-ben szerzett szakmunkás bizonyítványt Derkovits Gyula Porcelánipari szakmunkásképző Intézetben. 1977-től a Magyar Iparművészeti Főiskola porcelán szakán folytatta tanulmányait. 1982-ben nívódíjjal diplomázott. Mestere Schrammel Imre volt. A főiskola elvégzése után a Herendi Porcelánmanufaktúra tervezőművésze volt. Használati tárgyakat (Hógolyó edénycsalád) és dísztárgyakat, tálakat, figurákat és muráliákat egyaránt tervezett. 1985-től a gyárban megalakult Stúdió tervezője volt, részt vett Herend új szakmai arculatának kialakításában. 1995-ben részt vett Siklóson a herendi Figura programban. A Művész Alap, majd MAOE (1982) és a Magyar Designer Céh (1994) tagja.

Herend Stúdió új irányzatai.

Ma már nyugdíjas éveit tölti, de a Herendi Porcelánművészeti Múzeum kurátoraként továbbra is aktív tervezőművész.

1941-ben született, s több mint 35 évet töltött el a Herendi Porcelánmanufaktúrában. Mestere a jeles művész, Schrammel Imre volt. 1965 óta a Herendi Porcelánmanufaktúra tervezője. 1978-ig főleg edényeket, majd ezután egyre inkább porcelánplasztikákat és egyedi festésű dísztárgyakat tervezett. Védjegye a litofán technika, amelyet 1965-től újított fel Herenden. Ezt a technikát a későbbiekben különböző építészeti alkalmazásra fejlesztette ki. A technika azon lapul, hogy a különböző vastagságú porcelán másként engedi át a fényt, és e tulajdonságát kihasználva, egészen fantasztikus, már-már fényképszerű megjelenítés érhető el. A Herend Stúdiónak 1985-ös megalapítása óta tagja tervezőtársaival. A Művészeti Alap tagja 1965-től, 1974-ben belépett a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségébe. A két országos szervezeten kívül tagja a Veszprémi Művész Céh-nek és a TERRA keramikuscsoportnak. Herendről, és itteni tevékenységéről így fogalmaz: Itt, és azért, mert csak ehhez értek, és mert megszerettem ezt a szeszélyes, kiismerhetetlen, szép anyagot; a porcelánt. Más volt akkoriban a manufaktúra; családiasabb közösség, mindenki ismert mindenkit, és jobban oda lehetett figyelni a másikra. Éjszakánként a fatüzelésű kemencék kéményéből méterekre csapott fel a láng. 35 év - sikerek és kudarcok, díjak, elismerő méltatások, oklevelek. Mindezek számomra sohasem voltak fontosak, talán csak illanatnyi elégedettséget, visszaigazolást jelentettek a befektetett munkáért. Igazán sak az volt a lényeg, hogy tegyem a dolgomat legjobb tudásom szerint. Olyan műveket letenni, amelyek örömet szereznek nekem és másoknak egyaránt.

Előremutató tervezései számos díjat nyertek, és hasonlóan Tamás Ákoshoz, az ő művei is megtalálhatóak Herenden, a Manufaktúra homlokzatán éppúgy, mint a bejáratot díszítő ablakok esetében, vagy ha már párhuzamot vontunk, akkor a Veszprém Megyei Kórház előterében is. (Ugye emlékeznek? Pályatársa, művésztársa, Tamás Ákos tervezése a Veszprém Megyei Kórház előtt látható.)

Egyedi látásmód.

Igen különleges látásmódja néhány éve megjelent Herendi porcelánon is.

Melocco Miklós 1935-ben született. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett, mesterei Kmetty János és Pátzay Pál voltak. 1990-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola címzetes egyetemi tanára. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1995-től elnökségi tag.

Tervezett Herendnek, és a Herend Herald számára adott interjú alapján jó emlékeket őriz Herendről. Ahogy ő fogalmaz: Manufaktúra, igen. Kézművesség - ez a lényegük. Egyszer el kell oda mennie. Ott jártamkor én bizony csak bámultam, mert ilyen műhelyben még nem voltam. Tiszta, mint egy patika, s mindenütt rendkívül precíz munka folyik. Furcsa érzés járni Herenden; egy kis honfi-mélabúval mondom, mintha nem Magyarországon volnánk, akkora a rend. Lehet látni, hogy nemcsak múltja van, nagy neve, hanem jövője is. Elképesztő, mit tudnak! Néhány éve Herend vezetősége úgy ítélte meg, időszerű a már jól ismert termékeik, dísztárgyaik, szobrocskáik - Pengéjét néző huszár, Déryné - mellé újabbakat kitalálni. Meghívtak pályázatukra néhányunkat, készítsünk terveket. És akkor mi, otromba szobrászok odamentünk, hogy lássuk, vajon mire képes egy ilyen Herend, mármint legyártani. Hogy megnézzük - beképzelten! - vajh' képes-e azt létrehozni, amit mi kiötlünk? E látogatás aztán levette a vállunkról az aggodalmat, illetve rendesen eltöltött komolyabb aggodalommal, hogy bármit csinálunk, azt ők meg tudják valósítani. Tehát olykor a mederbe szorított gondolat könnyebben ficánkol - egyrészt rengeteg jogos panasza van, másrészt tudja, hogy mihez tartsa magát. Itt nem volt semmi ilyen meder, azt csinálsz, amit akarsz, mindenre képesek. Terveztem egy teáskészletet és két asztali díszt, és ezeket elfogadták. Jó emlékű munka, máig szívélyes emberi kapcsolat.

A többek között Munkácsy-díjas és Kossuth-díjas szobrászművészt azonban nemcsak a kellemes emlékek kapcsolják össze Herenddel, hanem az is, hogy mint Magyar Örökség Díjat érdemelt művész tervezett a Magyar Örökség részeként kitüntetett Herendi Porcelánmanufaktúrának.

Modern minta névadója.

A modern, ám mégis hagyományőrző Babos-minta megalkotója.

1961-ben született Nagykanizsán, 1985-ben végezte el az Iparművészeti Főiskolát. Mestere Schrammel Imre volt, aki évekig a Herendi Porcelánmanufaktúra művészeti vezetőjeként tevékenykedett.

Még abban az évben tagja lett a Fiatal Iparművészek Stúdiójának, s a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.

1993 óta dolgozik a Forma Csoporttal, 1996-tól pedig néhány évig a Herendi Porcelánmanufaktúra tervezője volt. Ezen évek mindkét fél számára megtérülők és hasznosak voltak. A művész a legnagyobb porcelánmanufaktúrának tervezhetett, és álmai herendi porcelándekorációkon realizálódhattak.

A porcelánnal, mint anyaggal, és mint kifejezési eszközzel a főiskola hallgatójaként került kapcsolatba. Líraisága rögtön megfogta. Az anyag a vele dolgozótól tulajdonságainak tiszteletben tartását, fegyelmet és minőséget követel - vallja, és Herend, mint a minőség elsőszámú elkötelezettje kiváló lehetőség volt ennek megtapasztalására.

Egy-egy tárgy létrehozásának folyamata egy szonett - kötöttségekkel és szigorú szabályokkal teli - megalkotásához hasonlatos. Munkájában kettéválik a funkcionális porcelán és a kisplasztika területe.

Az előbbit illetően különösen érdeklik a művészt a használati tárgyak átformálódása és a változó korok által diktált metamorfózisa. Igyekszik küzdeni a mindent elárasztó, az ipar által ontott divatos kommersz ellen, s megmaradni igazi értékteremtőnek. A párhuzam Herenddel tehát itt is evidens. A stilizált természeti motívumokat felhasználó mintái különcek, modernek, mégis őrzik a porcelánt manufakturális módon előállító ősi hagyományokat. E kettősségben rejlik varázsa.

A Herendi Porcelánmanufaktúra nyugdíjas főfestője, üzemvezetője. Számtalan dekoráció, egyedi remekmű őrzi keze nyomát.

1965-től volt a Manufaktúra munkavállalója.

1974-től a Manufaktúra művészházában tevékenykedett, ahol különleges dekorok kivitelezése volt a feladata. Számos dekor tervezőjeként éppúgy jelentőset alkotott, mint a rendszerszabványok bevezetésében, illetve a minőségi munkavégzés területén.

1979-ben sikeresen részt vett a Manufaktúra első mesterfestő kurzusán.

Az 1980-as években különböző vevői igények (főként Japán) adaptálása, valamint önálló dekorok tervezése volt a feladata. Mintegy 25 dekor fűződik a nevéhez, melyek zöme ma is gyártás alatt van.

1988 áprilisától ő töltötte be a főfestői státuszt. Kitűnő képességű és tudású porcelánfestő, nagyon magas technológiai ismeretekkel rendelkezik, aktív a termékfejlesztés, valamint az utánpótlás nevelés terén is. A herendi festés színvonalának állandó minőségjavulása jelentős mértékben neki köszönhető.

Számtalan országban képviselte Manufaktúránkat kiállításokkal egybekötött festőbemutatókon. A Manufaktúrához fűződő elhivatottsága kapcsán számos rádió-, újság- és televízió riportot készítettek vele, úgy Magyarországon, mint külföldi útjai során.

Közel 40 éves munkaviszony után 2004 decemberében vonult nyugdíjba.

Nyugdíjazását követően 2007-ben és 2008-ban gyakorlati oktatóként részt vett a Manufaktúra porcelánfestői mesterképzésében.

Herend Stúdió új irányzatai.

Tamás Ákos a Herendi Porcelánmanufaktúra művészházában saját tervezései között lelhető fel, ahol minden tárgyhoz emlék köti. Az 1985-ben alapított Herend Stúdió tagja.

A Herendi porcelánnal gyermekkora óta szoros a kapcsolata, mivel a Herenddel szomszédos Szentgálon született.

Tervezőként tisztelettel nyúl a "fehér arany"-hoz. Naponta megtapasztalva annak sajátos metamorfózisát: amikor a folyékony porcelániszap végleges formáját felöltve megszilárdul, majd a magas tűzben a föld egyik legkeményebb anyagává nemesül.

A porcelán szinte él. Élő anyag. Tradicionális munkái mellett ezért mindig is célja volt kortársi gondolatok megfogalmazása ebben a klasszikus anyagban - ezáltal egy fiatalabb generációt is megnyerni a márkának.

Munkái zöme organikus porcelán, amely azt jelenti, hogy formái ihletői a természet elemei, jelenségei, de a műtárgyak maguk is szervesen épülnek fel, mint teszi azt a természet: rétegről-rétegre, sziromlevél tapad sziromlevélre, ahogy Sziromtál kollekciója esetében is a vékony, színes porcelánrétegek épülnek egymásra.

Valamennyi eddigi kollekciójában, művében a manufaktúra ősisége kapta a főszerepet: a kézművesség, a "kéz intelligenciája", azaz Herend legfontosabb hagyománya. Alapelve mindig az, hogy e hagyományban éljen, de a mának alkosson, megőrizve a porcelán anyagszerűségét.

Különleges művei, vizuális látásmódja a Manufaktúra főbejáratán, vagy a cég tárgyalójában éppúgy tetten érhetőek, mint a Veszprém Megyei Kórház előtti köztéren.

Herend legifjabb tervezőművésze.

1978-ban született Siófokon, 2002-ben szerzett diplomát a Magyar Iparművészeti Egyetemen Schrammel Imre tanítványaként.

Már diplomamunkáját (modern teáskészlet és luxuskozmetikum csomagolások / parfümös üvegek porcelán záródással) is Herenden készítette, és még ebben az évben tervezőként kezdett dolgozni a Manufaktúrában.

Több új figura, dísztárgy, és számos hagyományos dekor újrafogalmazása fűződik a nevéhez, többek közt ő tervezte a 2008-as Frankfurti Ambiente Herend standjának fő látványosságát, a Tengeri jelenetet is.

Herend számára tervezett alkotásai és egyedi formatervei több csoportos kiállításon voltak láthatók:

2003 - "Egy hosszú asztal 150 év, herendi étkészleteivel megterítve" - Ernst Múzeum Budapest

2006 - Párbeszéd Herend-Meissen porcelánmanufaktúrák közös kiállítása - Magyar Nemzeti galéria Budapest

2006 - "Herend jövője, a jövő Herendije" - Porcelánmúzeum Herend

Általános tanulmányainak befejezése után a Porcelánmanufaktúra mellett működő művészeti irányú Porcelánipari Szakmunkásképző Intézetnek lett a tanulója, ahol 1978-ban tette le szakmunkásvizsgáját. Különösen büszke arra, hogy az egyik legfiatalabb porcelánfestőként vehetett részt a Manufaktúra 2. mesterkurzusán, melyet kiváló eredménnyel végzett el. Eddigi tevékenysége során több mint 60 dekort tervezett és kivitelezett egyaránt. Számos gyümölcskompozíció és más egyéb SP dekorok voltak tervezésének témái.

Tagja volt a Herendi Porcelánmanufaktúra Felügyelő Bizottságának, majd főművezető és egyben közvetlen irányítója volt a különleges kivitelező műterem szakmai tevékenységének.

2004-től a Manufaktúra főfestője. Több alkalommal tartott festőkurzust Japánban és Herenden a Porcelániumban egyaránt, valamint külföldi bemutatókon is képviselte a Manufaktúrát.

Szakmai tudását több kitüntetéssel is jutalmazták. 1988-ban, új palettafestésű gyümölcs dekor tervezésére kiirt pályázaton I. díjat nyert. 1999-ben megkapta az IO alapítvány díját, 2000-ben pedig termékfejlesztési díjjal jutalmazták.

Hobbija az olajképek festése, melynek témái a madarak és a virág-gyümölcs csendéletek.

Általános tanulmányainak befejezése után úgy határozott, hogy a művészet világa felé fordul, így 1968-ban festő tanulónak jelentkezett Herendre. Szakmunkás bizonyítványát 1971-ben szerezte meg, porcelánfestőként.

Munkásságát a Herendi Porcelánmanufaktúra akkori férfi festészetén kezdte, ahol gyümölcsös dekorokat festett. Később számos rajzos mintát is elsajátított, mint például a Waldstein vagy az MP perzsa miniatúrák. Utóbbit különösen kedvelte, és e témából választotta a mester munkadarabját is.

Szakmai munkájának elismeréseképpen megkapta az „Ifjú Kiváló Dolgozó” címet. 1990-től művezető lett az akkori szakmunkás festészeten, és a különleges kivitelező műhelyekben, melyet a közelmúltig - nyugdíjazásáig - kiváló eredménnyel vezetett. Ugyancsak ettől az évtől kezdve, számos külföldi országban képviselte a Herend Porcelánmanufaktúrát.

Munkájából adódóan hobbija a festészet, de szívesen tölti az idejét kertészkedéssel is.

Mai napig a szülőfalujában, Úrkúton él.

Általános iskolai tanulmányainak befejezése után felvételizett a herendi, Derkovits Gyula Porcelánipari Szakmunkásképző Intézetbe, melyet 1970-ben – kitűnő minősítéssel - porcelánfestőként végzett el.

Azóta folyamatosan a Herendi Porcelánmanufaktúra gyümölcs festészetén dolgozik. 1987-ben tette le mestervizsgáját.

Kiváló szakmai tudását 2002-ben „Szakmai Díj”-jal jutalmazták. Több éves tapasztalata és a munkája iránti elkötelezettségének köszönhetően 2008-tól az egyesített virág I- és gyümölcsfestészet művezetője.

Szakmai tevékenységét illetően folyamatosan részt vállal a különféle termékfejlesztésekben, valamint szakmai segítségnyújtással hozzájárul a fiatal festő kollégák szaktudásának fejlődéséhez.

Szabadidejében, ha teheti, szívesen megy kirándulni. Szeret kertészkedni és rejtvényt fejteni.

Mai napig szülőfalujában, Kislődön él a családjával.

Négy gyermek édesapja, gyermekeivel, és élettársával Herenden élnek.

1972-ben felvételt nyert a Derkovics Gyula Művészeti irányú Porcelánipari Szakmunkásképző Intézetbe (Fischer Mór Porcelánipari Szakiskola elődje), porcelánfestő szakra, 1975-ben sikeres szakmunkásvizsgát tett. 1975-ben az akkori férfi festészeten állt munkába, ahol, mint fiatal szakmunkás megtapasztalhatta az idősebb kollégák jóindulatát, és segítőkészségét, tovább fejleszthette a szakmai tudását.

1978-ban az ajkai Bródy Imre Szakközépiskolában érettségizett.

1982-ben egy porcelán és kerámiaipari versenyen első díjat nyert, egy kobalt mokkáskészlettel, amin az aranyozási technikákat sorakoztatta fel. Ugyanebben az évben a különleges kivitelező műhelybe kerül, ahol folytatódhatott a szakmai fejlődése, különleges, egyedi darabok tervezésével és megvalósításával.

1987-ben kiváló eredménnyel mestervizsgát tesz.

1985-től számos festőbemutatón képviseli a Manufaktúrát külföldön. Hollandia, Ausztria, Svájc, Norvégia, Japán, Olaszország, Németország porcelánkedvelő közönsége is megismerhette Rankl Ferenc munkáit, egyéni stílusát.

Pályaválasztásakor, a rajztanára javaslatára jelentkezett a Herendi Porcelánmanufaktúra Szakmunkásképző Intézetébe. A sikeres vizsgáját követően 1972-ben a Porcelánmanufaktúra iparművészei mellé került, mint kivitelező.

Ennek köszönhetően a porcelánfestés szinte minden technikáját sikerült elsajátítania. 1987-től mesterfestőként dolgozik a különleges kivitelező műhelyben.

Szakmai tevékenysége során számos jelentős munkája volt, többek közt egyedi megrendelések is, de a legfontosabbnak a St. Pétervári palota képének megfestését tartja.

1998-óta tagja az Ajkai Képzőművészeti Egyesületnek. Nagyfokú művészi tehetségét két alkalommal is díjazták az „Ajkai Szalon” kiállításon.

Szabadidejét is a művészetek világának szenteli, de ezek közül is főként az olajfestészet az, ami mostanában érdekli.

Szülővárosában Ajkán él.

Középiskolai tanulmányainak elvégzése után 1991-ben szerezte meg porcelánfestő szakmunkás bizonyítványát, azóta elkötelezettje a szakmájának és a Herendi Porcelánmanufaktúrának. 1994-ben a Manufaktúra festő-tanműhelyébe nevezték ki szakoktatónak, majd 2002-ben termelőterületre, a virágfestészetre került dolgozni.

Itt lehetősége volt a legkülönbözőbb virágmotívumok - magasabb kategóriájú és palettafestéssel készülő dekorok - festésére.

2005 szeptemberétől a Manufaktúra főfestőjének irányításával, ismét szakoktatóként tevékenykedik.

Szakmai pályafutása során bel-és külföldi festőbemutatókon képviselte Herendet, hozzájárulván így a Manufaktúra hírnevének öregbítéséhez. Különös büszkeséggel tölti el az, hogy munkája elismeréseként aláírási jogot kapott.

Munkahelyi és háziasszonyi teendői mellett igyekszik minden szabadidejét a családjára fordítani.

Jelenleg Szentgálon él férjével és két iskoláskorú lányával.

Már kiskorában felfigyeltek művészi képességeire, ezért általános iskolai tanulmányainak befejezése után porcelánfestő tanulónak jelentkezett Herendre.

1987-ben szerezte meg szakmunkás bizonyítványát, azóta a Herendi Porcelánmanufaktúra figura festészetén dolgozik. Eddigi szakmai tevékenysége során lehetőséget kapott arra, hogy oktatói és tervezési munkákban is részt vehessen. Főleg naturalisztikus állatfigurák megjelenítése, mesesorozatok és a perzsa-török figurák tervezése fűződik a nevéhez.

Tehetségét, kifogástalan munkáját és a Manufaktúra iránti elkötelezettségét 2006- ban „Szakmai Díj”-jal jutalmazták. E kitüntetés azért is fontos számára, mert erre a kollégái jelölték.

Szabadidejében szeret kertészkedni, sportolni, zenét hallgatni, tagja egy hastánc csoportnak. Ha teheti, szívesen utazik.

Jelenleg Herenden él férjével és két fiával.

Általános iskolai tanulmányainak befejezése után Herendre került, ahol 1981-ben festőként végzett.

Részt vett az Alkotó Ifjúság pályázaton. Tehetségét a „Kiváló Ifjú Szakmunkás” kitüntetéssel jutalmazták.

Jelenleg a Herendi Porcelánmanufaktúra kínai festőműhelyében dolgozik, ahol sokszor részt vehetett különleges munkák elkészítésében.

Különösen büszke arra, hogy több mint harminc éve, hogy a Manufaktúrához „tartozik”.

Hobbijainak egyike a bélyeggyűjtés. Kézimunkázni és rajzolni is szokott, saját örömére.

Jelenleg Felsőörsön él férjével és fiával.

Középiskolai tanulmányainak befejezése után könyvelőként helyezkedett el egy veszprémi banknál.

Az adminisztratív munka egyhangúsága miatt úgy határozott, hogy pályát módosít.

Kihívásokkal teli és főként vizuális gondolkodásra összpontosító munkaterületre vágyott. 1989-ben porcelánfestőnek jelentkezett Herendre, majd ezt követően a Manufaktúra kiváló dolgozóinak egyike lett.

1999-ben a Herendi Képzőművész Műhelyben kezdte el a művészet és a vizuális gondolkodás alapjait elsajátítani.

Munkája során aktívan részt vesz új minták kialakításában, a meglévő múzeumi dekorok felújításában. Munkáit számos önálló-, és csoportos kiállítás keretében is láthatta már a nagyközönség.

Főleg az akvarell és a pasztell technikákat kedveli. Tájkép és csendélet, e két témakör az, ami különösen érdekli. Általuk szeretné kifejezésre jutatni a gondolat világát.

Pályaválasztásakor úgy gondolta, hogy a művészetek világa az, ami szakmai kihívást és egyben elismerést nyújthat számára, így Herendre került, ahol 1988-ban végzett festőként.

Tanulmányai során az összes porcelánfestési technikával megismerkedhetett.

Szereti a munkáját, melyek közül legkülönlegesebbnek a különböző SP dekorokat, az Ománi szultán részére készített tálak, vázák elkészítését tartja, valamint az új termékek fejlesztésének kivitelezését.

Tehetségét, a munkához való hozzáállását 2007-ben „Szakmai Díjjal” jutalmazták.

Kedvelt irányzata az angol vidéki és viktoriánus stílus. Szereti a régi, antik tárgyakat.

Szabadidejében sokat olvas, bővíti tudását.

Jelenleg Herenden él férjével és lányával.

Középfokú tanulmányait egy rajztagozatos gimnáziumban végezte, majd ezt követően került Herendre, ahol porcelánfestő szakmunkás bizonyítvány szerzett.

Kezdetben a Herendi Porcelánmanufaktúra virágfestészetének egyik területén dolgozott, ahol számtalan, különböző dekort festett. 1989-1999-ig a különleges kivitelező műhelyben dolgozott, ahol nagyon sokat tanulhatott az akkori mesterfestőktől.

1987-ben aláírási jogot kapott, majd 1988-ban „Kiváló Ifjú Szakmunkás” kitüntetésben részesítették. Munkájának kiválóságát tükrözi az is, hogy számos önálló és csoportos kiállítás résztvevője volt.

2004-ben pályázat útján a Manufaktúra festészeti tanműhelyébe került, ahol a mai napig festő szakoktatóként dolgozik.

A munkahelyi teendői mellett igyekszik minden szabadidejét a családjával tölteni.

Emellett hobbi szinten foglalkozik festéssel, grafikával.

Jelenleg Herenden él feleségével és két gyermekével.

Alapfokú tanulmányait Herenden végezte, majd sikeres felvételi vizsga után, 1989 ben került a herendi Fischer Mór Porcelánipari Szakképző Intézetbe.

Az iskola befejezése után a figurafestészeten kezdte munkáját, mint kosztüm- és madárfestő, jelenleg a terület művezetője.

Családja révén is a manufaktúrához kötődik: a család több generációja töltött el évtizedeket a cégnél. Nagyapja szintén volt művezetője a figurafestészetnek. Az 1990-es évek közepétől kezdődően rendszeresen részt vett új dekorok tervezésében, számtalan új minta viseli keze nyomát.

2001-től kezdődően a figurafestészeten, mint a manufaktúra végzős diákjainak képzését segítő területi szakoktató látta el feladatát, munkájával párhuzamosan.

2004-ben sikeres alapfokú, majd 2006-ban középfokú angol nyelvvizsgát tett, de a német nyelv passzív középfokú ismeretével is rendelkezik.

Szabadidejének legnagyobb részét fotózással tölti: ezen belül a természet- és portréfotózás áll közel hozzá. Ennek okán, ha teheti, sok időt tölt természetjárással.

Jelentős, egyre gyarapodó fényképezőgép gyűjteménnyel is rendelkezik, felölelve a múlt század 30-as, 40-es, 50-es és 60-as éveinek gépeit.

Az általános iskola befejezése után úgy határozott, hogy a művészetek világában szeretné pályafutását folytatni, így Herendre került, ahol porcelánfestőként végzett 1986-ban, kiváló eredménnyel.

Fő profilja a Távol-keleti festészet, de az évek során más technikát is elsajátított. Jelenleg a kínai festészeten dolgozik.

Az 1990-es évek közepétől kezdődően rendszeresen részt vesz új dekorok tervezésében, számtalan új minta viseli keze nyomát.

Legfontosabb munkáinak a termékfejlesztéseken túl, az Ománi szultán által rendelt hatalmas vázák, fali tálak, valamint az Európai Unió számára készített nagyméretű parlamentváza festését tartja.

2006-ban Szakmai Díj”-ban részesült.

Szabadideje legnagyobb részét hobbijainak szenteli, amelyek az autók, a számítógép és az utazás.

Jelenleg Herenden él feleségével és lányával.

Már gyermekkora óta vonzódik a művészetek világa iránt. 1979-ben került Herendre porcelánfestőnek.

Tanulmányait 1982-ben fejezte be, majd 1990-ig kínai festőként illetve aranyozóként dolgozott. 1990-1995 őszéig Bécsben, az Augarteni Porcelánmanufaktúránál dolgozott.

Visszatérése után az aranyozó művezetőjeként dolgozott.

Legjelentősebb munkái, a 2002-ben készült berlini váza, majd az EU-, ENSZ-, és az Operaváza, az Ománi szultánnak készített vázák, tálak valamint a 2006-2007 évi Forma 1-es vázák.

Kiváló munkásságát 2004-ben „Szakmai Díj”-jal jutalmazták.

Munkája és egyben hobbija is a festészet, melyet folyamatosan fejleszt a Herendi Művészeti Alkotóműhely keretein belül. Érdeklődik a zene világa iránt is, immáron 26. éve játszik zenekarban.

Herenden él három kiskorú gyermekével.

Középfokú tanulmányainak befejezése után felvételizett a herendi Derkovits Gyula Porcelánipari Szakmunkásképző Intézetbe, melyet 1979-ben kitűnő eredménnyel – festőként - végzett el.

Ez idő alatt szinte az összes porcelánfestési technikával megismerkedett.

A szakmunkásvizsga megszerzését követően a Herendi Porcelánmanufaktúra kínai festészetén kezdett el dolgozni egészen 1990-ig. Munkáját ezután – művészi tehetségének köszönhetően - a különleges kivitelező műhelyben folytatta, ahol bonyolultabb darabok festésével foglalkozik.

Munkája során a tervezésben is próbára tehette magát, hiszen a saját ötletei alapján készült el egy indiai életképet ábrázoló váza, melyre a mai napig nagyon büszke.

Jelentős munkájának tartja még azt a „klasszikus” kávés készletet, ami egy angol kastélyt ábrázol, de részt vett a parlamenti váza elkészítésében is. 2000-ben munkájának elismeréseként „Szakmai Díj”-at kapott.

Szabadidejében is folyamatosan a szaktudásának és tehetségének fejlesztésére törekszik.

A művészet, az olajképek festése az, ami különösen foglalkoztatja.

Jelenleg Veszprémben él.

Általános iskolai tanulmányainak befejezése után felvételizett a herendi művészeti irányú szakmunkásképző intézetbe, melyet kiváló eredménnyel végzett el.

Tanulmányai során a porcelánfestési technikák számos formájával megismerkedett, melyet nagy elismerésben részesített vizsgamunkája is alátámaszt. A szakmunkás bizonyítvány megszerzését követően a Herendi Porcelánmanufaktúra kínai festészetén kezdett el dolgozni, majd 1990-től a különleges kivitelezőben folytatta munkáját.

A legegyszerűbb dekoroktól a legbonyolultabbakig, szinte mindent festett már.

Szakmai pályafutása alatt számos különleges munkával büszkélkedhet, mint például az Ománi palota és az Európai Unió számára készített dísztárgyak, a különböző technikákkal készített portrék, képlapok. Nagyfokú tehetségét 1999-ben „Szakmai Díj”-jal jutalmazták.

Szabadidejét - ha teheti, - természetjárással tölti, de ezen kívül szeret horgászni és fotózni is.

Jelenleg Veszprémben él feleségével és lányával.

Gyermekkorát Pápán töltötte, és itt tanult a Türr István Gimnáziumban.

1981-től dekoratőrként dolgozott. 1986-ban került Herendre, ahol a Manufaktúra helyi szakképző iskolájában, mint porcelánfestő, kitűnő eredménnyel végzett 1988 ban.

A Manufaktúra gyümölcsfestő részlegére került. 1996-tól több alkalommal meghívást kapott festőbemutatóra és tanulmányi útra Japánba, ahol sikeresen mutatkozott be festőoktatóként is.

1997-től a különleges kivitelező műteremben mesterfestőként tevékenykedik. Az 1997-től induló nagyszabású ománi rendeléssorozat meghatározó mesterfestője és tervezője. Munkáját, tevékenységét 2002-ben „Szakmai Díj”-jal ismerték el. 2006-ban részt vett egy ománi tanulmányúton anyaggyűjtés céljából. Ebben a projektben máig is aktívan vesz részt magas szintű tervezéseivel és munkáival.

Fontosabb mérföldkövek pályája során:

1997 Paradicsommadaras vázák
2000 Magyar Szent korona porcelán másának festése
2001 Manet: Cseresznyésfiú festményének reprodukciója
2002 Német parlamenti emlékváza festése
2005 New York-i ENSZ váza

Pápán él feleségével és két leánygyermekével. Szabadidejében is fest, fejleszti vizuális készségét, tanulja a különböző festési módozatokat és stílusokat. Képeivel évente többször kiállításokon vesz részt. Hobbija a lovaglás, természetjárás és a vadászat. Kedveli az autó és motorsportot, már több veterán motorkerékpárt újított fel.

Az általános iskola elvégzése után felvételizett a herendi Fischer Mór Porcelánipari Szakképző Intézetbe, melyet 1990-ben kitűnő eredménnyel, a „Szakma Kiváló Tanulója”-ként végzett el.

Ez idő alatt szinte az összes porcelánfestési technikával megismerkedett, vizsgamunkája során pedig még a tervezésben is próbára tehette magát. A szakmunkás bizonyítvány megszerzése óta a Herendi Porcelánmanufaktúra gyümölcsfestészetén dolgozik, ahol számos palettafestéssel készült dekort fest, azóta is.

2004-től szakoktatóként is tevékenykedett.

Legfontosabb munkáinak az Ománi palota és az Európai Unió számára készített dísztárgyak, valamint a különböző – madaras, halas, tájképes - képlapok megfestését tartja, de különös büszkeséggel tölti el, amikor a Manufaktúra termékfejlesztésében dolgozhat.

Hobbija a sport, melyek közül legszívesebben a testépítésnek, a kerékpározásnak és a természetjárásnak hódol. Szabadidejében ezeken kívül szeret utazni, különböző kultúrákat megismerni és olvasni.

Szülővárosában, Ajkán él feleségével és lányával.

Tanulmányait 1996-ban fejezte be Herenden a Fischer Mór Porcelánipari Szakképző Intézetben, mint porcelánfestő.

Ez idő alatt szinte az összes porcelánfestési technikával megismerkedett, vizsgamunkája során pedig még a tervezésben is próbára tehette magát. A szakmunkás bizonyítvány megszerzése óta a Herendi Porcelánmanufaktúra virágfestészetén dolgozik, ahol számos modoros és palettafestéssel készült dekort fest, azóta is.

Eddigi munkaviszonya alatt több alkalommal képviselte a Manufaktúrát különböző bemutatókon, színvonalas rendezvényeken, sőt három éven át a Manufaktúra látogatóközpontjában, a Porcelaniumban is dolgozott bemutató festőként.

Rendszeresen részt vesz a gyártmányfejlesztésben, melynek során több különleges, egyedi megrendelést is festhetett.

Kapott rendhagyó feladatokat is, mint például a Cukrász Olimpiára készített cukor teáskészlet kifestése, mely pontos mása volt egy herendi Viktória mintás porcelánkészletnek, valamint festett életnagyságú oroszlánszobrokat is a Münchenben megrendezésre kerülő Leoparade alkalmából.

A Manufaktúra 2005-ben „Szakmai Díj”-jal ismerte el munkáját.

Szakmai tanulmányait 1971-ben fejezte be, mint porcelánkorongos, azóta a Manufaktúrában dolgozik. Később munka mellett folytatta tanulmányait, 1975-ben érettségizett, 1981-ben elvégezte az Épitőanyagipari Technikumot. Felesége, és három gyermeke közül Tamás fia is a cégnél dolgozik.

Megismerkedett a nyersáru-alakítás minden fázisával és technikáival. Idős mesterektől vette át a szakmai fogásokat, módszereket, amelyeket szívesen alkalmaz munkája során. Termelési vezetői munkában is több területen tevékenykedett. 1995-től a nyersárugyártás főművezetői munkájára kapott megbízást. Fő feladatai közül kiemelkedik a termékfejlesztési munka, amit nagy odaadással, szakmai tapasztalattal lelkesen végzett. 2005 januárjától főkorongosként tevékenykedett, jelenleg termékfejlesztési projektvezető.

Vállalati munkája mellett szívesen jár szakmai bemutatókra, belföldre illetve külföldre is. A herendi porcelánok vásárlóival szívesen osztja meg ismereteit, élményeit. Több alkalommal képviselte szakmai bemutatókon a Manufaktúrát Japánban, Angliában és Ausztriában. Pályafutása sikereit a Manufaktúra „Minőségi,- és Szakmai Díj”-jal ismerte el.

Szabadidejében szívesen fest, és ezen a területen is folyamatosan képzi magát. Másik hobbija szintén a szakmája szeretetéből eredeztethető. Folyamatosan gyűjti a porcelán, kerámia, üveg témájú bélyegeket a világ minden részéből. Több kiállítást is rendezett már gyűjteményéből.

Jelenleg is bővülő készletének rendezésén dolgozik.

Már gyermekkora óta vonzódik a művészetek világa iránt.

1970 szeptemberétől tanult Herenden, ahol 1973-ban szerezte meg korongos szakmunkás bizonyítványát. Az iskola sikeres elvégzését követően a Herendi Porcelánmanufaktúra megbecsült dolgozóinak egyike lett. 1984-ben tette le mestervizsgáját.

Minden érdekli, ami a munkájával kapcsolatos. Szaktudásának gyarapítása érdekében 2000-ben rajzszakkörön fejlesztette ismereteit.

Számos különleges munkával büszkélkedhet. Tehetségét és szakmai tudását 2001 ben „Szakmai Díjjal” jutalmazták.

Szabadidejét legszívesebben a természetben tölti. Kikapcsolódást és egyben megnyugvást jelent számára a horgászat.

Általános iskolai tanulmányainak befejezése után sikeresen felvételizett a herendi Derkovits Gyula Porcelánipari Szakmunkásképző Intézetbe, melyet 1982-ben kitűnő eredménnyel – korongosként - végzett el.

A szakmunkás bizonyítvány megszerzése óta a Herendi Porcelánmanufaktúrában a nyersárugyártás területén dolgozik. 1982-2004-ig elkészítőként, jelenleg pedig gyártásközi ellenőrként tevékenykedik.

Szereti az új kihívásokat, minden érdekli, ami a munkájával kapcsolatos.

Nagyfokú szakmai tudását és a munkához való viszonyulását 1986-ban a „Kiváló Ifjú Szakmunkás” címmel jutalmazták.

Hobbija főként a természetjárás, de nagyon szeret olvasni, tudását bővíteni. Érdekli a digitális világ és az internet.

Áz általános iskola befejezése után, - művészi tehetségére való tekintettel - 1984- ben felvételizett a Herendi Fischer Mór Porcelánipari Szakiskolába. A szakmunkás bizonyítvány megszerzése óta a Manufaktúra megbecsült dolgozóinak egyike.

Jelenleg korongos elkészítőként dolgozik.

Szakmai tevékenysége során több nagyobb értékű „klasszikusnak” számító termék előállításában is közreműködött.

Szereti a munkáját, ami nem csak elismerést, hanem egyben szakmai kihívást is jelent számára, ezért folyamatosan törekszik szaktudásának és tehetségének fejlesztésére.

Nagy boldogsággal és büszkeséggel tölti el az, hogy a Manufaktúra új mesterképzési programjának egyik résztvevője lehetett.

Szabadidejének nagy részét a természetben tölti. Szeret túrázni és kerékpározni, megismerkedett az íjászattal is.

Előzőleg a rézkarc metszetek, a fafaragás és a fotózás állt az érdeklődésének középpontjában, azonban a munkahelyi teendői mellett ezekre kevés időt tud fordítani.

Jelenleg gyermekével együtt Ajkán lakik.

Általános iskolai tanulmányainak elvégzése után a Herendi Derkovits Gyula Porcelánipari Szakmunkásképző Intézetben folytatta tanulmányait. 1980-ban a Herendi Porcelánmanufaktúra dolgozója lett, mint porcelánkorongos. 1988-ban munkájának elismeréseként megkapta a „Kiváló Dolgozó” kitüntetést.

1992 óta a nyersáru részleg gyártásközi ellenőreként dolgozott, jelenleg művezető a területen. E munkakör nemcsak elismerést, hanem egyben szakmai kihívást is jelent számára.

Szabadidejét legszívesebben a családjával tölti. Sokat járnak kirándulni és horgászni is. Szeret barkácsolni és kiskora óta hobbi szinten gyakorolja a rajzolást.

Jelenleg Úrkúton él feleségével és két gyermekével.

Általános iskolai tanulmányainak befejezése után, - művészi tehetségére való tekintettel - felvételizett a herendiDerkovits Gyula Porcelánipari Szakmunkásképző Intézetbe. Szakmunkásvizsgájának letétele óta a Herendi Porcelánmanufaktúra dolgozója a nagykorongozóban.

2003-ban elvégezte a gyártásközi minőségellenőr tanfolyamot és közel két évig ebben a beosztásban dolgozott. Napjainkban azonban ismét korongosként tevékenykedik.

Különösen büszke arra, hogy elsők között lehetett részese a Mária Terézia tál újbóli gyártásának és elkészítésének. Nagy örömmel és odaadással készítette a Forma 1 Magyar Nagydíj dobogós helyezettjeinek külön erre az alkalomra szánt vázáit.

Szabadidejét főként a családjával tölti, de szívesen vesz részt extrém sportokban is.

Amatőr szinten hegyi kerékpározik, és gyakran terepmotorozik. Érdekli még a rallye versenyzés és a futball is.

Jelenleg Úrkúton él feleségével és kislányával.

Tanulmányait 1996-ban korongosként fejezte be, azóta a Herendi Porcelánmanufaktúrában, a nyersárugyártás területén dolgozik. Szereti a munkáját, és mindent megtesz annak érdekében, hogy azt a lehető legtökéletesebben végezze.

Folyamatosan képzi magát. Rendszeresen jár szakkörökre, ahol szakmai tudását és egyben látásmódját is fejleszteni tudja.

Eddigi pályafutása során a legnagyobb sikerének tartja azt, hogy két alkalommal is bezsűrizték alkotásait, képeit az „Ajka őszi tárlat” kiállításra.

Hobbija főként a rajzolás és a pasztellfestés. Szabadidejében rendszeresen jár kirándulni, kerékpározni. Szívesen látogatja a múzeumokat, főként, ha neves festők, művészek alkotásai kerülnek kiállításra.

A mai napig szülővárosában, Ajkán él.

Mindig is úgy érezte, hogy a művészet világában kell kamatoztatnia tudását, így az általános iskolai tanulmányainak befejezése után Herendre került, ahol 1979-ben korongosként végzett, kitűnő eredménnyel. 1992-től gyártásközi minőségellenőrként dolgozott, majd – tehetségét figyelembe véve - művezetői kinevezést kapott.

Több éve foglalkozik a korongos tanulók képzésével. A frissen végzett szakmunkások továbbképzését, termelésbe való beilleszkedését, munkába állásuk után egy évig, ő segíti.

E felelősségteljes munkakörökön túlmenően munkamódszer átadás keretében is folytat oktató tevékenységet. Továbbá az ő feladata a Minimanufaktúra korongos bemutató munkájának irányítása is.

Mindig is szerette munkájában a kihívásokat és az új próbatételeket.

Jelenleg Úrkúton él családjával.

Általános iskolai tanulmányainak befejezését követően a herendi Derkovits Gyula Porcelánipari Szakmunkásképző Intézetben folytatta tanulmányait. 1987-ben szerezte meg szakmunkás bizonyítványát, korongosként, azóta is a Herendi Porcelánmanufaktúra kiváló dolgozóinak egyike.

Szakmai tudásának és a munka iránti elkötelezettségének köszönhetően már több munkaterületen is tevékenykedett. Dolgozott elkészítői munkakörben, projektvezetőként, és művezetőként.

Számos kiváló munkával büszkélkedhet, de ezek közül a legkülönlegesebbek a díszített áttört kosarak, a Mária Terézia áttört tál, és a Walesi csészék és korsók.

Hobbija a sport, melyek közül főként a labdajátékokat részesíti előnyben.

Szabadidejében rendszeresen jár kirándulni és horgászni családjával és barátaival.

Jelenleg Herenden él feleségével és fiával.

Már kiskorában felfigyeltek művészi képességeire, így tanulmányait 1977-ben Herenden folytatta porcelánkorongosként. 1980-ban kitűnő eredménnyel végzett, alkotása pedig elnyerte „A legszebb vizsgaremek” kitüntető címet.

Munkája során lehetősége nyílt szakmája minden részletének kipróbálására, így ismeri az áttörés, formázás, ragasztás, a tisztítás csaknem minden fortélyát. Talán pontosan ezért dolgozott hosszabb ideig a Herendi Porcelánmanufaktúra látogatóközpontjában is.

Szakmai elhivatottságáért 1989-ben megkapta a „Kiváló Dolgozó” kitüntetést.

Fiatalabb korában sokat sportolt, focizott, tekézett és versenyszerűen asztaliteniszezett.

Manapság szabadidejét főként keresztrejtvényfejtéssel tölti.

Jelenleg Alsóörsön él.

Művészi tehetségének köszönhetően Herendre került, ahol 1997-ben korongosként fejezte be tanulmányait. Kimagasló teljesítményéért „Fischer Mór Díjat” kapott, amire rendkívüli módon büszke. Mindig is úgy érezte, hogy a művészet és a benne rejlő szépség szorosan kötődik az életéhez, így más szakmai tevékenységet el se tudna képzelni magának.

1997-től a Herendi Porcelánmanufaktúra tehetséges dolgozóinak egyike. Kezdetben a gép- majd a figura korongozóba került, ahol évekig művezetőként is tevékenykedett.

Szereti a szakmai kihívást jelentő bonyolult, kényes figurák összeállítását, szívesen tevékenykedik új termékek előállításánál, végső formájuk kialakításánál.

Érdekli a sport, azon belül is a Forma 1. Szabadidejében szívesen megy horgászni.

Herenden él feleségével és kislányával.

Általános iskolai tanulmányainak befejezése után úgy határozott, hogy a művészetek világában folytatja tanulmányait, így felvételizett a herendi Derkovits Gyula Porcelánipari Szakmunkásképző Intézetbe, melyet 1988-ban végzett el. Azóta a Herendi Porcelánmanufaktúra alkalmazásában dolgozik. Egészen 2003-ig korongosként, majd 2006-ig korongos művezetőként, napjainkban pedig mázoló művezetőként tevékenykedik.

Minden érdekli, amivel a munkáját különlegessebbé teheti. Úgy véli, hogy „A dolgokban a végeredmény kevésbé érdekes, mint a hozzá vezető út, ahhoz ugyanis fantázia kell.”

Számos kísérletet, fejlesztést tudhat a magáénak, köztük legjelentősebb a nagyméretű Schrammel figura támaszték nélküli égetése.

Szabadidejében, ha teheti, kirándul, valamint nagyon szeret a házuk körül tevékenykedni.

Miután befejezte általános iskolai tanulmányait úgy határozott, hogy Herenden szeretné elkezdeni szakmai pályafutását. Sikeres felvételit követően, 1987-ben porcelánkorongosként szerezte meg szakmunkás bizonyítványát és jelenleg is e munkakörben dolgozik.

Mindig is igyekezett, hogy hozzájárulhasson a Manufaktúra eredményes működéséhez.

Elkötelezettségét 2005-ben „Innovációs Díj”-jal jutalmazták.

Munkája során több ízben képviselte a Herendi Porcelánmanufaktúrát, külföldi termékbemutatókon, hozzájárulva annak nemzetközi ismertségéhez.

Kedvelt szabadidős elfoglaltsága a futás és a teniszezés. Szívesen megy kirándulni és különböző múzeumokat látogatni. Érdeklődik a lakberendezés iránt is, és szereti az antik tárgyakat, bútorokat. Utóbbi szenvedélye vélhetően édesapja asztalos mesterségéhez köthető.

Jelenleg Veszprémben él két gyermekével.